A 100 legszegényebb a teljesség igénye nélkül készült. A szegénység számtalan arca közül száz fotón és rövid szövegeken keresztül mutatunk meg néhányat. Tíz téma mentén olyan emberek és közösségek életébe nyújtunk betekintést, akik eltérő helyzetük, körülményeik ellenére hasonló nehézségekkel küzdenek.
A hasonlóságok helyett azonban sokszor hajlamosak vagyunk a közöttünk lévő különbségekre koncentrálni. Arra, hogy ki vidéki vagy fővárosi, cigány vagy nem cigány, hajléktalan vagy lakástulajdonos, menekült vagy magyar állampolgár. Ellenérdekeltnek tartjuk magunkat a tőlünk különböző csoportok tagjaival szemben. Pedig ha egy kicsit jobban odafigyelünk egymásra, meghallgatjuk egymás történeteit, felismerhetjük, hogy tulajdonképpen egy hajóban evezünk.
A vidéki nagycsaládos munkanélküli túlélési stratégiája sokszor nem áll távol a budapesti kisnyugdíjasétól - ahogyan cigány és nem cigány szülők gyerekei egyaránt válhatnak az oktatási diszkrimináció áldozataivá. Azt, aki már hajléktalan, és azt, akit felgyűlt hitelei miatt szintén lakása elvesztése fenyeget, sokszor csak egy hajszál választja el egymástól. Van, aki politikai üldöztetés miatt menekült hazájából Magyarországra, és van, aki családtagjai fenyegetése elől szökik országon belül városról városra.
Sokszor nehéz eldönteni, hogy sorsunk alakulását illetően mennyiben vagyunk felelősek, illetve áldozatok. Ha azonban nem ítélkezni akarunk azok felett, akiknek nincsen munkájuk vagy lakásuk, akik kábítószert használnak, vagy a testüket árusítják, esetleg börtönbüntetésüket töltik, hanem próbáljuk megismerni és megérteni őket, az hasznunkra válhat. Félrefordíthatjuk ugyanis a fejünket, ha a szegénység bármely formájával találkozunk, ám így sem a szegényeken nem tudunk segíteni, sem magunkat, szeretteinket nem tudjuk megvédeni attól, hogy hasonló helyzetekbe kerüljünk. A szegénység közel van. Bármikor utolérhet minket egy bedőlt banki hitel, egy baleset, egy tönkrement kapcsolat, egy elveszített állás képében. A veszélyeket azonban nagyobb valószínűséggel tudjuk elkerülni, ha természetüket megismerve, körültekintőbben alakítjuk életünket. Ugyanakkor nemcsak saját magunkkal szemben van felelősségünk, hanem szűkebb és tágabb környezetünk iránt is. Mindez nem csak pénz és hatalom kérdése. Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy a körülöttünk élő szegények életét jobbá tegyük, és támogassuk őket abban, hogy magukon is segíthessenek. Önkéntes munkával, egy nem használt tárgy továbbajándékozásával, egy mosollyal is sokat tehetünk.
Hálával tartozom mindazoknak, akik bizalommal voltak felénk, és történeteik, valamint arcuk vállalásával hozzájárultak ahhoz, hogy a hazánkban élők egy lépéssel közelebb kerülhessenek egymáshoz. Köszönöm valamennyi munkatársamnak az ebben való közreműködést, a Norvég Királyságnak és a Raiffeisen Banknak pedig nélkülözhetetlen támogatásukat!
Illés Márton
A „100 legszegényebb" kiadvány megrendelhető itt, illetve 2009. szeptember 19-től elérhető az alábbi terjesztőknél:
Amennyiben támogatod kezdeményezésünket, a kiadványt nem csak magadnak, hanem családtagjaidnak, volt iskoládnak, szomszédodnak, vagy bárkinek megveheted, akinek úgy érzed, hogy hasznára válhat!