Csak hát… szerelemben az ember elgyengül. Nincs többé önálló akarata, a szenvedély átveszi az irányítást. Mindenestül akarja az embert: testét, lelkét, gondolatait, napjait, éjszakáit, kapcsolatait.

A játékosok kaszinóba mennek pókerezni, rulettezni, vagy pénzt dobálnak a kocsmai nyerőgépbe. Amíg van. De egyszer minden összegnek vége, és akkor hiányozni kezdenek más, pénzen nem megvehető értékek. Ekkor a játékos rádöbben, hogy azokat is rég bedobálta már a gépbe. Erről mesél Viktor, Balázs és Gábor, akik ma már a szakadék túloldaláról néznek vissza.

A drogbetegek kiválasztják a „szerüket”, pontosabban a szer választja ki őket. Csabával, Dáviddal és Eszterrel is ezt tette. Az egyik anyag tompít, a másik pörget, a harmadik a tüdőt sorvasztja. Azonban bármilyen arca is van a mámornak, ha véget ér, az eredmény mindig ugyanaz. Egy megrágott és kiköpött, hátramaradt ember, aki nem élvezi tovább a saját életét, lélekben már egy másikat él. Csakhogy az a másik sosem létezett.