A távolság kb. húsz méter, félúton sem járok, elfog a kétely: biztos, hogy egyenesen haladok? Mi van, ha oldalazva megyek? Nagyot kaszálok a bottal balra, közben elvétem a ritmust. Jó lenne kicsit kilesni, legalább az irányt ellenőrizni. Exponál egy fényképezőgép, te jó ég, milyen bárgyú arccal állhatok itt. Bal láb, jobb kopp, jobb láb, bal kopp. Falnak ütközik a kezem, az első hossz megvan. Próbálok pontosan 180 fokban megfordulni. Két perce még a látó emberek nyegle magabiztosságával léptem ebbe a terembe, most magam vagyok a sötétben. Kipp-kopp, kipp-kopp. Valakik halkan beszélgetnek mögöttem, de nem számíthatok rájuk. A tér kitágult, az űrben lépkedek, egyedül. Milyen messze lehet a fal? Kipp-kopp, kipp-kopp. Tétován megállok, emelem a kezem.

- Nagyon jó - mondja egy hang a hátam mögött - ott állsz egy lépésre a faltól. Még nem tudod, mitől koppant másként a bot, de már meghallottad a különbséget. Jól tanítható vak lennél.

- Kösz szépen - húzom le a fejemről az ellenzőt - inkább maradnék reménytelenül nehéz eset, de látó.

A fény nélküli világba belépő embereknek azonban többnyire nincs választása. Az alapítvány helyiségeiben berendezett gyakorló terekben ők is, a hozzátartozóik is megtanulhatják, hogyan kezeljék az új helyzetet. Így lehet kemény kiképző terep például egy hétköznapi konyha. A látó ember nem is gondolná, milyen veszélyt rejthet a mosogató mélyén alattomosan lapuló kés, vagy az őrizetlenül hagyott bekapcsolt tűzhely. Akit érdekel, ismerkedhet a vakok írásával, de fontosabb a biztonságos közlekedés elsajátítása.

Tizenöt vakvezető kutya, annyi, mint tizenötször egymillió forint. A 2006-ban alakult miskolci Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Alapítvány három év alatt tizenöt vak ember számára képzett ki négylábú társat állami pályázaton nyert pénzből.

A kutyára váró vakok évtizedeken át várólistán sorakoztak. Képzés egészen a legutóbbi időkig csak a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének csepeli iskolájában zajlott, ahol évente húsz-huszonnégy állatot készítettek fel. Az alacsony szám oka: egy-egy kutya felkészítése hat-nyolc hónapon át napi négy órás intenzív foglalkozást igényel. Szakemberek szerint ez a képzés magasiskolája. Míg ugyanis a rendőr vagy mentőkutyákat a feltétlen engedelmességre szoktatják, a vakvezetőnek indokolt esetben a parancs megtagadását is meg kell tanítani. Hogy ez pontosan mit jelent, azt így mesélte el a Jessy nevű hétéves németjuhász gazdája: megálltunk a járda szélén, Jessy lecövekelt. Éreztem, hogy emberek haladnak el mellettem, mondtam, tovább előre. A kutya nem mozdult. Rászóltam, erre leült. Megrántottam a hámot, és előreléptem, ekkor keresztbefordult előttem, szó szerint elállta az utat. A következő pillanatban elsuhant előttünk az a halk járású, hannoveri villamos. Valószínű, az életemet mentette meg az engedetlenségével.

Magyarországon kétszáz vak ember közlekedik kutyával. A kiképzést az utóbbi években pályázatok útján finanszírozó minisztérium szerint évente négyszáz új kutyára lenne szükség, egyelőre azonban csupán annyi történt, hogy a régi csepeli iskola mellett ma már alapítványok is részt vesznek a képzésben.