Nem könnyű megmondani, ki számít ma Magyarországon prostituáltnak, és hamis lehet egy kategóriaként beszélni egy ennyire összetett csoportról. „Egy kalap alá venni” azt az embert, akinek keze-lába lilára fagy az autópálya mellett a pamutshortban. A kisgyerekes anyát, aki félmeztelen táncol a rúdnál. Az egyetemistát, aki bárokban rendeli a kamupezsgőket. Az ötvenes asszonyt, aki az interneten hirdet. Azokat, akik droggal kábítják magukat, hogy ne undorodjanak annyira. A fiatal bevándorló fiút, aki fürdésért szolgáltat. A szépségversenyek kiárusított „nyerteseit”. A „nyelvtudás nélküli munka” céljából külföldre szállítottakat. Az üzletasszonyt, aki kiszámolta, hogy semmi másból nem kereshetne ennyit ilyen rövid idő alatt. De naponta elmondja magának, hogy egy év, és abbahagyja.